2013. február 28-án este, életének 98. évében, áldozópapságának 70. évében Jézus szíve péntek előestéjén szentségekkel megerősítve hazatért Teremtőjéhez vitéz lovag Regőczi István atya, címzetes prépost, Lourdesi-díszkáplán, pápai prelátus, a Szűzanya tisztelője és lovagja, a Kútvölgyi Szűz Mária engesztelő kápolna lelkésze. Az „Isten vándora”.
Regőczi István 1915. október 5-én született, egyszerű molnárcsaládban. Teológiai tanulmányait a belgiumi Bruges-ben végezte. 1943. március 28-án szentelték pappá. 1945-ben visszatért Magyarországra. Máriaremetén volt hittanár és káplán, majd a Váci Egyházmegye szolgálatában Vácott megalapította a Sasfiókák nevezetű gyermekotthont több mint 300 hadiárva számára. Az egyházi egyesületet 1949-ben államosították és feloszlatták az árvaházat, Regőczi atyát pedig Kistarcsára internálták. 1953-as szabadulása után Máriabesenyőre került, ahol lelkipásztori szolgálata mellett újból gyermekotthont létesített, illegálisan. 1957-ben újból letartóztatták. A szabadulása után írt könyvei miatt – Az én sasfiókáim, Sasfiókák viharban, Mi nem hallgathatunk – illegális sajtótevékenység címén 1969-ben mint politikai foglyot 23 hónap szigorú fegyházra ítélték. Összesen hat évet ült a kommunisták börtönében.
Munkásságáért Magyar Örökség-díjjal és Parma fidei – A hit pajzsa díjjal tüntették ki. Vác díszpolgára. Kerületünk Hittel a Nemzetért alapítványa Mindszenty emlékplakettel kitüntetettje, a Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend örökös nagymestere.
Regőczi István tíz papnövendéket nevelt és taníttatott, hét templomot építtetett, háromszáz árvát nevelt fel, tizenegy magyar és öt flamand nyelven íródott könyvével ért el sikert. Létrehozója a Kútvölgyi engesztelő kápolnának és zarándokháznak.
Fáradhatatlan lelke a szentatyáért imádkozott amikor hazatalált. Nyugodjék békében!
Engesztelő szentmise 2013 március 9-én szombaton 15.00-kor a Szent István Bazilikában volt, majd utána örök nyugalomra helyezték a Kútvölgyi kápolnában.
„Amit kértem a Szűzanyától, megkaptam. Vissza már nem jövök. Találkozunk odafenn!” (Regőczi István: Isten vándora 462.o.)
Mireisz Tibor |